Dr. Mikao Usui

élettörténete Hawayo Takata elbeszélése alapján - évtizedeken keresztül tanított

A Doshisha szemináriumban egy pap éppen az istentisztelet megkezdésére készült. Egyik hallgatója, aki a záróvizsgái előtt állt, a következő merész kérdést tette fel a papnak, aki egyben tanára is volt:

Elfogadja Ön a Biblia tartalmát szó szerint?

A professzor igennel felelt. Erre a növendék – mit sem törődve azzal, hogy illetlenségnek számít, amit tesz – tovább kérdezett:

A Bibliában az áll, hogy Jézus betegeket gyógyított és vízen járt. Elfogadja Ön ezt az állítást anélkül, hogy valaha is látott volna ilyet?

A professzor megint igennel válaszolt: jóllehet soha nem látott ilyet, mégis elhiszi. Hallgatója azonban tovább faggatta:

Elég Önnek a vakhit?

Valószínűleg így van, mert Ön hosszú élete során ezen dolgokról kialakított magának valamilyen véleményt, amely biztonságérzetet ad Önnek. Mi azonban életünk kezdetén állunk, és rengeteg dolgon kell elmélkednünk. Mi szeretnénk ilyen csodákat a saját szemünkkel látni. Nemcsak olvasni akarunk ezekről a dolgokról, hanem át is akarjuk őket élni.

A professzor, Dr. Mikao Usui, döntő lépésre szánta el magát. A következő napon felhagyott oktatói tevékenységével. Hamarosan az Egyesült Államokba utazott, hogy ott kutasson a kézrátétellel való gyógyítás lehetőségei után. A chicagói egyetem díszdoktorává avatta a Jézus és apostolai által végrehajtott csodás gyógyítások kutatásáért.

Mégsem találta meg azt, amit keresett. Mivel a Buddháról szóló történetekben is szó van kézrátétellel történő gyógyításról, ezért a buddhista iratokban kutatott tovább abban reménykedve, hogy megtalálja a keresett módszer leírását.

Visszatért Japánba és sorra látogatta a különböző buddhista kolostorokat. Mindenhol elutasításra talált. A test gyógyítására vonatkozó kérdéseire egyre a következő választ kapta:
Számunkra a szellem gyógyulása a fontos. A test másodrendű, ezért nem olyan fontos.

Egy zen kolostorban végre meghallgatásra talált, elkezdhette tanulmányait. A kolostor apátja, aki maga is komolyan érdeklődött e téma iránt, támogatta munkájában.

A japánra fordított szutrák tanulmányozása nem vezetett eredményre. Dr. Usui megtanult kínaiul, hogy az így íródott feljegyzéseket is tanulmányozhassa. Végül arra a következtetésre jutott, hogy csak szanszkrit nyelven juthat el az írások lényegéig. Így megismerhetett olyan feljegyzéseket is, melyeket addig még nem fordítottak le más nyelvre.

Hét évi keresés után végre megtalálta azt, amit keresett: Buddha tanaiban, melyeket egy ismeretlen tanítvány jegyzett fel Lótusz Szútra néven. Szimbólumok leírására és Buddha csodálatos gyógyításainak történetére bukkant.

Jóllehet megtalálta, amit keresett, mégsem volt teljes a siker. Birtokába jutott az ősi elméleti tudásnak, de hiányzott hozzá az Erő, amely ezt élővé, gyakorlattá tette volna.

Problémájára a kolostor apátjától kapott választ, aki azt javasolta, hogy vonuljon vissza a környék egyik szent hegyére meditálni, hogy ott ezáltal elnyerje az erőt, mellyel gyógyíthat.

A következő napon el is indult Dr. Usui, és megkezdte a 21 napos meditációt és böjtöt. A 21. napon egy fényes, pulzáló fénysugárra lett figyelmes, mely a magasból közelített hozzá. Félelmében mozdulni sem mert. A fénysugár eltalálta, és ő a földre zuhant.

Ekkor megjelentek előtte azok a szimbólumok, melyeket tanulmányai során ismert meg. Mintha egy fénygolyóban jöttek volna hozzá. Tudta, ezek jelentik a gyógyításhoz vezető kulcsot. Úgy érezte, mintha a szimbólumok az agyába, az emlékezetébe égtek volna.

Mikor a transz elmúltával ismét magához tért, nyomát sem érezte fáradtságnak, a hosszú böjtölésből eredő éhségnek, merevségnek. Tökéletesen kipihenten indult le a völgybe.

Útközben egy kőbe beverte a nagy lábujját, mely beszakadt a körömnél, és ömlött belőle a vér. Ösztönös mozdulattal odakapott, és ekkor különleges dolog történt: néhány perc múlva elállt a vérzés, a fájdalmak megszűntek, a seb szinte begyógyult. Minden további nehézség nélkül folytatta útját.

A völgyben egy fogadóhoz ért, ahol kiadós reggelit rendelt. A fogadós figyelmeztette, hogy ennyi böjtölés után nem lenne szabad hirtelen ilyen sokat ennie. Dr. Usui azonban ragaszkodott szándékához. A felszolgált reggelit minden probléma nélkül elfogyasztotta, jóllehet 21 napja nem evett semmit.

A fogadós lánya napok óta szenvedett fájós foga miatt. Az arca is feldagadt. Dr. Usui a gyermek beleegyezésével rátette kezét az arcára. Néhány perc múlva megszűnt a lány fájdalma, és lelohadt a dagadás is.

Dr. Usui folytatta útját a kolostorhoz. Az apátot halálos betegen találta. Letérdelt a gyékénye mellé, és kezét a hasára tette. Pillanatok múlva az apát kinyitotta a szemét és magához tért. Másnap olyan jó állapotba került, hogy elhagyhatta fekhelyét és elkezdhette munkáját. Dr. Usui beszámolt neki az aznapi csodálatos eseményekről, és arról, hogy úgy érzi, az Úr gazdagon megajándékozta őt.

Dr. Usui és a kolostor apátja közösen úgy döntöttek, hogy ezt a csodálatos erőt ”Reiki”-nek fogják nevezni.

Dr. Usui hamarosan elhagyta a kolostort, mert az volt a véleménye, hogy a szegényeket és a betegeket kell gyógyítania. Hét évig dolgozott Kyoto külvárosában élelmiszerárusként, hogy be tudjon illeszkedni környezetébe. A hét év elteltével feltűnt neki, hogy sokan azok közül, akiken segített, ismét visszakerültek korábbi állapotukba. Úgy látszott, mintha a régi, megszokott életvitel kellemesebb lett volna számukra, mint az új, nehézségekkel, problémákkal, felelősséggel terhes élet, melyhez gyógyulásuk által jutottak.

Dr. Usui ráébredt, hogy ezeket az embereket csak látszólag sikerült meggyógyítania, csak betegségük tünetei szűntek meg, de az okai megmaradtak. Nem tanította meg az embereknek, hogyan állják meg a helyüket az életben.

Ekkor újabb elhatározásra jutott: csak azokat volt hajlandó tanítani, akik határozottan változtatni akartak az életükön, és ezért áldozatokra is hajlandóak voltak. Ekkor alkotta meg a tanítványok számára követendő életszabályokat, melyek segítségével átalakíthatták gondolkodásmódjukat is.

Amikor utódjának kijelölésére került a sor, választása Chujiro Hayashira, egy volt tengerésztisztre esett. Ő volt az, aki olyan intenzitással és odaadással foglalkozott a Reikivel, hogy őt avatta Reiki-mesterré, s rábízta a Reiki vonalat.

 

Dr. Mikao Usui élete a sírfelirata alapján

Usui sensei halála után tanítványai 1927 februárjában síremléket állítottak neki a tokiói Szaihódzsi templom sírkertjében, melyen megörökítették életét az utókor számára. Az itt következő történet alapjául ez a síremlék szolgált.

Mikao Usui 1865. augusztus 15-én született Taniai-faluban (most: Mijama-város) Jamagata-megye Gifu-kerületében. Apja Uzaemon Cunetane (katonai parancsnok) volt, anyja pedig a Kavai családból származott. Egyik őse Cunetane Csiba volt (egy nagyon híres szamuráj az i.sz. 8. századból).

1869 - Usuit 4 éves korában a Tendai Kolostorba küldték, ahol több évet töltött el.

Ez idő alatt magas szinten tanult Csi Kung-ot, és különböző gyógyító technikákat. Rendszeresen meditált a Kurama hegynél. Harcművészetet is gyakorolt, a Jagyú-rjút, melynek 20 éves korára mestere lett. Pusztakezes önvédelemmel, Dzsu-Dzsutsu-val is foglalkozott.

Sok japán diákkal együtt elutazott Kínába, Amerikába, Európába, hogy nyugati tudományokat és nyelveket tanuljon. Tehetséges, keményen dolgozó diák volt, aki szeretett olvasni. Rendkívüli történelmi, orvosi, pszichológiai tudásra, és a világ vallásaival kapcsolatos ismeretre (beleértve a Kjoten-t is /Buddhista Biblia/) tett szert.

Japánba visszatérve Usui kormánytisztviselőként, majd üzletemberként dolgozott, volt újságíró és Tokió polgármesterének titkára. Testőrként tagja volt Goto Sinpei kiséretének, aki Tajvan kormányzójának, Kodama Gentaronak volt a helyettese (1898-1906).

Szadako Szuzukival kötött házasságából két gyermekük született: egy fiú (1908-1946) és egy lány (1913-1935). Később családjával megromlott a kapcsolata.

Élettapasztalatán keresztül Usui Szenszei úgy érezte, hogy életcélja az Ansin Ricumei azaz Szellemed legyen a teljes béke állapotában, tudván mit kell tenned az életeddel, semmi által sem megzavarva. El akarta érni a célját, így elkezdte a keresést.

1914 körül Usui Szenszei hozzáfogott a tanításhoz, melyet tanítványai Teate-nek, azaz kézzel gyógyításnak neveztek. Tanításai spirituálisan megalapozottak voltak. Ez volt az USUI REIKI RYOHO előfutára.

Usui ekkoriban ismerkedett össze Tosihiro Egucsival és Tenon-Innel. Egucsi szintén kézrátétellel gyógyított, viszont sokkal misztikusabb alapon. Nagyon jó barátok lettek.

1918-ban egy Zen kolostorban Usui elkezdte szigorú spirituális gyakorlatait. Célja a Szatori, a megvilágosodás elérése volt. Megkérdezte Zen Mesterétől, hogy mit tegyen. A válasz, amit kapott, ez volt: Halj meg egyszer! 1921. márciusában elszántan keresve a válaszokat, követte Zen Mestere tanácsát és elhatározta, hogy böjtölni fog a Kurama hegyen addig, amíg megvilágosodik.

Böjtölni és rendszeresen elvonulni a hegyre - nem volt szokatlan Usui számára. Ez egy olyan gyakorlat, amit SUGJO-nak hívnak (a Sugjo gyűjtőnév, amit a különféle szellemi gyakorlatokra alkalmaznak). 

Így került kapcsolatba az Egyetemes Energiával, és a Természetfölötti Szellem érintése nyomán megvilágosodott. Elnyerte azt a képességet, hogy gyógyíthasson. Ezt később Usui Reiki Ryohónak, Usui Szellemi Módszernek nevezte.

Hazavitte ezt az ajándékot, melyet otthon gyakorolt önmagán és családján. Beteg feleségét a Reiki gyógyította meg. Usui elhatározta, hogy nem tartja meg csak a családja számára a Reikit, hanem mindenki számára elérhetővé kívánta tenni.

1922 áprilisában Usui Mester megnyitotta első klinikáját Aojamában, Tokión belül. Itt gyakorolta a Reikit, csoportokat indított és tanított a technika nyilvánossá tételéért és megismertetésért.

1922-ben megalapította az Usui Reiki Ryoho Gakkai (Usui Szellemi Gyógymód Iskolája) szervezetet a Reiki átadására.

Kialakította a képzési szinteket, melyek közül az első, a Shóden szint szabadon elérhető volt minden ember számára. A magasabb szinteket azonban csak azoknak tanította, akik a Shóden tanítás után sikerrel kezelték ki magukat vagy másokat a betegségből. A továbblépésnek ez volt a feltétele, és ez Japánban az Usui Reiki Gakkai szervezetben a mai napig így van.  

1922-ből, Tokióból (Harajukuból) való az első fennmaradt feljegyzés arról, hogy Usui Reiju-t (átadást) adott. Kezdetben a leendő tanítványok eljártak hozzá, napokon át énekelték a Meidzsi Tenno Gjószeit, és lelkileg készültek fel az átadásra - ami még akkor nem úgy történt, mint napjainkban. Viszonylag hosszabb idő kellett, míg a tanítványok megtisztították magukat a spirituális versek éneklésével, meditációval. Ezt követően kapták meg Usuitól a Reiki energia közvetítésének képességét.

Eleinte a gyógyítás intuitíven történt a felborult egyensúlyú (fájdalmas) területeken, ekkor még nem voltak egységesen kialakított kézpozíciók. Ahogy Usui elkezdte tanítani másoknak is a Reikit, szükségét érezte, hogy létrehozzon egy útmutató gyűjteményt, amely Usui Reiki Hikkei-nek néven vált ismertté.

1923. szeptember 1-én röviddel éjfél előtt nagy földrengés sújtotta Tokiót és Jokohamát, amely 100.000-nél is több áldozatot követelt. Az epicentrum Tokiótól 50 mérföldre volt. A jelentések szerint ez volt Japán történelmének addigi legnagyobb természeti katasztrófája. 

A szerencsétlenség után Usui Mester nagyon sok embert gyógyított Reikivel, a szeretet energiájával. Gyógyító tevékenységének híre elterjedt, és a Reiki szerte Japán ismertté vált.

1924-ben Tosihiro Egucsi ismét felkereste Usuit, hogy megtanulja módszerét. Együtt dolgoztak, és valószínű, hogy Egucsi, aki már akkor híres természetgyógyász volt javasolta a Reiki technikái közé a masszírozásos, ujjnyomásos, ütögetéses módszereket, amiket Usui el is fogadott.

Más feltevések szerint Usui a Csikung-ból vette át ezeket a módszereket. Egy biztos: az Usui Reiki Ryoho végleges formája nem kizárólag Usui Mester munkája formájának végső elnyerésében aktívan részt vett Tosihiró Egucsi és valószínűleg Juzaburó Usida is.

1925-ben Usui egy nagyobb Reiki központba költözött Nakano-ba, Tokión kívülre (ma ez is Tokió része). Járta az országot, előadásokat tartott és tanította, terjesztette a Reikit.

Hayashi is ekkoriban jelent meg a Reiki tanítványok közt, és gyors fejlődésének köszönhetően Usui megengedte neki, hogy saját maga is kezeljen betegeket - Shinpiden átadást kapott.

1926. március 9-én, 62 éves korában Usui Hirosimában, egy Fukujama nevű területen szélütésben (a sokadikban) elhunyt.

Usui Szenszei 6 éven át gyakorolta és tanította a Reikit. Ezen rövid idő alatt 2000-nél több tanítványt tanított, közülük 19 volt Shinpiden vagy magasabb (Tanító) szinten.